7. fejezet Csak egy nap

Sziasztok!

Huuu...de régen jártam itt is, de most itt egy rész. Remélem, többen fogtok most már kommentelni, és akkor megígérem, hogy én is hamar hozok részt. ;)

Na, jó olvasást!

puszi

xxx

Bekapcsoltam a laptopom és türelmetlenül doboltam rajta, amíg betöltött. Ashley pedig csak siettetett, hogy mutassam már.

- Jó, nyugi – nyitottam meg a böngészőt, majd begépeltem a nevet és megnyitottam az első képet – Tessék – fordítottam felé a gépet.

- Istenem – nézett a gépre és rám felváltva.

- Ja – dőltem az ágyra.

- Ezerszer jobban néz ki, mint John, pedig Ő se volt semmi – bámulta a képernyőt – Bemutatsz neki? – nézett rám reménykedve.

- Hát persze – feleltem kedvetlenül.

- Mi a baj? – tette le a laptopot, de még előtte vetett rá egy pillantást.

- Azt hiszem, tetszik – sóhajtottam egy nagyot.

- Kinek nem? – tárta szét a kezét – Bepróbálkozol nála?

- Nem hinném – ráztam a fejem és felültem.

- Miért? Az Anyád miatt?

- Igen – húztam el a szám – Nem akarom, hogy az legyen, ami legutóbb.

- És akkor most mi lesz? Örökké egyedül leszel? Vagy majd Anyád összehoz valami dög unalmas taggal? – nézett rám. Ennek még csak a gondolatától is elborzadtam.

- Hamarosan betöltöm a tizennyolcat. Akkor már nem parancsolhat nekem – meredtem magam elé. De szép kis elképzelés.

- Tényleg. Egy hónap és nagykorú leszel – mosolyodott el – Tervezel valamit?

- Semmit – ráztam a fejem.

- Ne már. Ezt meg kell ünnepelni.

- Majd átgondolom. De most mesélj Te – ültem törökülésbe és vártam, hogy elkezdje.

- A suli dögunalom, a pasik szintén – legyintett – Nekem nincs olyan izgalmas életem, mint Neked.

- Szeretnél cserélni? – vontam fel a szemöldököm.

- Na, azt azért nem – tette fel a kezét – Mit csináljunk ma?

- Ráérsz egész nap? – csillant fel újra a szemem, mire bólintott – Vásárlás, mozi?

- Benne vagyok – állt fel és az ajtóhoz indult, én pedig követtem.

Lementünk az alsó szintre, Greg a konyhában volt, éppen evett.

- Greg, bemennénk a városba – álltam meg előtte, rákönyökölve a pultra.

- Szólj Jack-nek. És vigyetek még egy embert – mutatott a nappali felé, hogy keressem meg.

- Szerintem egy hadsereg kéne – morogtam, mert nem értettem, minek két biztonsági is.

- Sam, ez csak is a Te érdekedben van. Megy még valaki veletek, vagy sehová – mondta szigorúan.

- Oké, felfogtam – forgattam a szemem.

A ruhák közt járkáltam, próbáltam keresni magamnak valami jó kis felsőt. Jack folyamatosan mellettem jött, a másik biztonsági pedig tőlünk úgy három méterre volt. Kicsit feszélyezett, hogy még vásárolni se tudok nyugodtan.

- Ezt nézd – rohant oda hozzám Ashley egy felsővel.

- Ez egész jó – néztem meg jobban.

- Próba?

- Naná – indultam el a fülkék felé, a kíséretemmel együtt.

A mozi előtt álltunk. A tömegnek hátat fordítottam, Jack ott állt mellettünk. Mike, a másik biztonsági ember pedig elment kólát és popcornt venni.

- Ezt meg tudnám szokni – mondta Ashley, a kíséretünkre célozva.

- Hidd el, nem olyan jó. Amikor még azt is meg kell előre szervezni, ha csak le akarok ugrani a boltba – feleltem, aztán észbe kaptam – Bocs, Jack – néztem rá – Nem Veled van bajom, csak ezzel az egésszel.

- Tudom, de ha mi nem lennénk

- Igen, és nem győzök elégszer hálálkodni – vágtam közbe.

- A jegyek és a kaja – állt meg mellettünk Mike.

- Kösz – mosolyodtam el halványan.

Megvártuk, amíg a tömeg nagy része eloszlik, majd mi is bementünk a terembe.

- Többet nem jövök veletek moziba – morogta Jack, amikor kifelé jöttünk.

- Most miért? – néztem rá ártatlanul, hatalmas szemekkel.

- Mert nem lehet bírni veletek.

- Azt ne mondd, hogy érdekelt a film – néztem rá döbbenten. Én már az első öt perc után unni kezdtem, ezért elkezdtünk Ashley-vel beszélgetni.

- Engem érdekelt volna. És szerintem az előttünk ülő férfit is.

- Hát, majd megnézed még egyszer – vontam vállat.

Igazából annyira untuk a filmet, hogy elkezdtük kifigurázni. A végén már annyira nevettem, hogy amikor ki akartam jönni, akkor véletlenül az előttem ülő nyakába borítottam a popcornt. Miután szitkozódott egy sort, megpróbáltunk csendben maradni. Nem sok sikerrel. Igazán nem értem, Jack-nek mi gondja volt ezzel. Na, mindegy.

- Megjöttünk – kiáltottam el magam, amikor beléptem az ajtón.

- Hogy éreztétek magatokat? – jelent meg Greg a nappali boltívénél.

- Remekül. Ash itt alszik – karoltam át a legjobb barátnőmet.

- Felőlem – vont vállat Greg – Mit csináltatok?

- Vásároltunk – mondtuk egyszerre és felmutattuk a táskákat.

- Gondolhattam volna – forgatta a szemét Greg – Mintha nem lenne így is elég ruhád.

- De ilyen még nincs – vágtam rá.

- Hát persze – bólogatott.

- Meg moziba voltunk – indultam az emeletre.

- És milyen volt a film?

- Milyen film? – ráncoltam a homlokom.

- Azt mondtad, moziban voltatok.

- Ja, igen, de majd Jack elmeséli – legyintettem.

- Elmesélném, ha láttam volna – kiáltott utánunk, mire Ashley-vel egyszerre nevettünk fel.

- Greg, szerintem Jack-nek kellene egy szabadnap – hajoltam át a korláton - Az idegei egy kicsit kivannak.

- Még egy ilyen nap és egy év szabadságot kérek – morgott Jack, mire még hangosabban nevettem.

- Azért annyira nem volt rossz – vágtam rá.

Reggel álmosan ücsörögtem a stúdió egyik fotelében. Kezeim között egy bögre gőzölgő kávét szorongattam. Aztán hirtelen nagy nevetésre lettem figyelmes, majd kinyílt az ajtó, Matt és Christian esett be rajta.

- Jó reggelt – vigyorogtak, mire csak intettem egyet. Én még álmos voltam. Nem értettem, honnan van ennyi energiájuk.

- Hogy tetszett az első éjszaka Londonban? – kérdeztem Christiant és emlékeztetnem kellett magam, hogy vegyek levegőt és ne bámuljam annyira. A szemeinek kéksége ismét megdöbbentett.

- Jól – vigyorgott – Matt körbevezetett.

- Oh, jaj – csaptam a homlokomra. Ismertem Matt-et, tudtam, hogy abból semmi jó nem sül ki, ha Ő vezet körbe valakit.

- Nyugi, csak néhány fontos helyre vittem el.

- Mint például a Buckingham Palota? – vontam fel a szemöldököm kérdőn.

- Dehogy – legyintett Matt – Mint például az új bár a belvárosban.

- Milyen bár? – ráncoltam a homlokom. Nem volt képben az ilyesmikkel, hiszen én még nem voltam nagykorú, nem igazán jártam el szórakozni.

- Tudod, ahol nagyon kedves nénik, nagyon kedvesek hozzád. Egy kicsit hiányos öltözetben – felelte.

- Élete első Londoni estéjén egy sztriptíz bárba vitted? – akadtam ki.

- Ugyan, mi mást tudtunk volna csinálni este? – kérdezte és nagyon úgy tűnt, hogy Ő ezt teljesen jó ötletnek tartja.

Megforgattam a szemem, Christianra néztem, aki egy félmosollyal az arcán megvonta a vállát és széttárta a kezeit. Nagyon nem tetszett, hogy ilyen helyen járt. De ennek nem adhattam hangot, mert ugyebár semmi közöm hozzá. Felnőtt ember, azt csinál, amit akar. De azért belül nagyon is fájt. Ha Ő ilyen helyekre szeret és akar járni, akkor én hogy rúghatnék ilyen lányok mellett labdába?!