2013. október 26., szombat

7. fejezet Csak egy nap



Sziasztok!

Huuu...de régen jártam itt is, de most itt egy rész. Remélem, többen fogtok most már kommentelni, és akkor megígérem, hogy én is hamar hozok részt. ;)

Na, jó olvasást!


puszi

xxx






Bekapcsoltam a laptopom és türelmetlenül doboltam rajta, amíg betöltött. Ashley pedig csak siettetett, hogy mutassam már.
- Jó, nyugi – nyitottam meg a böngészőt, majd begépeltem a nevet és megnyitottam az első képet – Tessék – fordítottam felé a gépet.
- Istenem – nézett a gépre és rám felváltva.
- Ja – dőltem az ágyra.
- Ezerszer jobban néz ki, mint John, pedig Ő se volt semmi – bámulta a képernyőt – Bemutatsz neki? – nézett rám reménykedve.
- Hát persze – feleltem kedvetlenül.
- Mi a baj? – tette le a laptopot, de még előtte vetett rá egy pillantást.
- Azt hiszem, tetszik – sóhajtottam egy nagyot.
- Kinek nem? – tárta szét a kezét – Bepróbálkozol nála?
- Nem hinném – ráztam a fejem és felültem.
- Miért? Az Anyád miatt?
- Igen – húztam el a szám – Nem akarom, hogy az legyen, ami legutóbb.
- És akkor most mi lesz? Örökké egyedül leszel? Vagy majd Anyád összehoz valami dög unalmas taggal? – nézett rám. Ennek még csak a gondolatától is elborzadtam.
- Hamarosan betöltöm a tizennyolcat. Akkor már nem parancsolhat nekem – meredtem magam elé. De szép kis elképzelés.
- Tényleg. Egy hónap és nagykorú leszel – mosolyodott el – Tervezel valamit?
- Semmit – ráztam a fejem.
- Ne már. Ezt meg kell ünnepelni.
- Majd átgondolom. De most mesélj Te – ültem törökülésbe és vártam, hogy elkezdje.
- A suli dögunalom, a pasik szintén – legyintett – Nekem nincs olyan izgalmas életem, mint Neked.
- Szeretnél cserélni? – vontam fel a szemöldököm.
- Na, azt azért nem – tette fel a kezét – Mit csináljunk ma?
- Ráérsz egész nap? – csillant fel újra a szemem, mire bólintott – Vásárlás, mozi?
- Benne vagyok – állt fel és az ajtóhoz indult, én pedig követtem.
Lementünk az alsó szintre, Greg a konyhában volt, éppen evett.
- Greg, bemennénk a városba – álltam meg előtte, rákönyökölve a pultra.
- Szólj Jack-nek. És vigyetek még egy embert – mutatott a nappali felé, hogy keressem meg.
- Szerintem egy hadsereg kéne – morogtam, mert nem értettem, minek két biztonsági is.
- Sam, ez csak is a Te érdekedben van. Megy még valaki veletek, vagy sehová – mondta szigorúan.
- Oké, felfogtam – forgattam a szemem.



A ruhák közt járkáltam, próbáltam keresni magamnak valami jó kis felsőt. Jack folyamatosan mellettem jött, a másik biztonsági pedig tőlünk úgy három méterre volt. Kicsit feszélyezett, hogy még vásárolni se tudok nyugodtan.
- Ezt nézd – rohant oda hozzám Ashley egy felsővel.
- Ez egész jó – néztem meg jobban.
- Próba?
- Naná – indultam el a fülkék felé, a kíséretemmel együtt.


A mozi előtt álltunk. A tömegnek hátat fordítottam, Jack ott állt mellettünk. Mike, a másik biztonsági ember pedig elment kólát és popcornt venni.
- Ezt meg tudnám szokni – mondta Ashley, a kíséretünkre célozva.
- Hidd el, nem olyan jó. Amikor még azt is meg kell előre szervezni, ha csak le akarok ugrani a boltba – feleltem, aztán észbe kaptam – Bocs, Jack – néztem rá – Nem Veled van bajom, csak ezzel az egésszel.
- Tudom, de ha mi nem lennénk
- Igen, és nem győzök elégszer hálálkodni – vágtam közbe.
- A jegyek és a kaja – állt meg mellettünk Mike.
- Kösz – mosolyodtam el halványan.
Megvártuk, amíg a tömeg nagy része eloszlik, majd mi is bementünk a terembe.


- Többet nem jövök veletek moziba – morogta Jack, amikor kifelé jöttünk.
- Most miért? – néztem rá ártatlanul, hatalmas szemekkel.
- Mert nem lehet bírni veletek.
- Azt ne mondd, hogy érdekelt a film – néztem rá döbbenten. Én már az első öt perc után unni kezdtem, ezért elkezdtünk Ashley-vel beszélgetni.
- Engem érdekelt volna. És szerintem az előttünk ülő férfit is.
- Hát, majd megnézed még egyszer – vontam vállat.
Igazából annyira untuk a filmet, hogy elkezdtük kifigurázni. A végén már annyira nevettem, hogy amikor ki akartam jönni, akkor véletlenül az előttem ülő nyakába borítottam a popcornt. Miután szitkozódott egy sort, megpróbáltunk csendben maradni. Nem sok sikerrel. Igazán nem értem, Jack-nek mi gondja volt ezzel. Na, mindegy.



- Megjöttünk – kiáltottam el magam, amikor beléptem az ajtón.
- Hogy éreztétek magatokat? – jelent meg Greg a nappali boltívénél.
- Remekül. Ash itt alszik – karoltam át a legjobb barátnőmet.
- Felőlem – vont vállat Greg – Mit csináltatok?
- Vásároltunk – mondtuk egyszerre és felmutattuk a táskákat.
- Gondolhattam volna – forgatta a szemét Greg – Mintha nem lenne így is elég ruhád.
- De ilyen még nincs – vágtam rá.
- Hát persze – bólogatott.
- Meg moziba voltunk – indultam az emeletre.
- És milyen volt a film?
- Milyen film? – ráncoltam a homlokom.
- Azt mondtad, moziban voltatok.
- Ja, igen, de majd Jack elmeséli – legyintettem.
- Elmesélném, ha láttam volna – kiáltott utánunk, mire Ashley-vel egyszerre nevettünk fel.
- Greg, szerintem Jack-nek kellene egy szabadnap – hajoltam át a korláton - Az idegei egy kicsit kivannak.
- Még egy ilyen nap és egy év szabadságot kérek – morgott Jack, mire még hangosabban nevettem.
- Azért annyira nem volt rossz – vágtam rá.




Reggel álmosan ücsörögtem a stúdió egyik fotelében. Kezeim között egy bögre gőzölgő kávét szorongattam. Aztán hirtelen nagy nevetésre lettem figyelmes, majd kinyílt az ajtó, Matt és Christian esett be rajta.
- Jó reggelt – vigyorogtak, mire csak intettem egyet. Én még álmos voltam. Nem értettem, honnan van ennyi energiájuk.
- Hogy tetszett az első éjszaka Londonban? – kérdeztem Christiant és emlékeztetnem kellett magam, hogy vegyek levegőt és ne bámuljam annyira. A szemeinek kéksége ismét megdöbbentett.
- Jól – vigyorgott – Matt körbevezetett.
- Oh, jaj – csaptam a homlokomra. Ismertem Matt-et, tudtam, hogy abból semmi jó nem sül ki, ha Ő vezet körbe valakit.
- Nyugi, csak néhány fontos helyre vittem el.
- Mint például a Buckingham Palota? – vontam fel a szemöldököm kérdőn.
- Dehogy – legyintett Matt – Mint például az új bár a belvárosban.
- Milyen bár? – ráncoltam a homlokom. Nem volt képben az ilyesmikkel, hiszen én még nem voltam nagykorú, nem igazán jártam el szórakozni.
- Tudod, ahol nagyon kedves nénik, nagyon kedvesek hozzád. Egy kicsit hiányos öltözetben – felelte.
- Élete első Londoni estéjén egy sztriptíz bárba vitted? – akadtam ki.
- Ugyan, mi mást tudtunk volna csinálni este? – kérdezte és nagyon úgy tűnt, hogy Ő ezt teljesen jó ötletnek tartja.
Megforgattam a szemem, Christianra néztem, aki egy félmosollyal az arcán megvonta a vállát és széttárta a kezeit. Nagyon nem tetszett, hogy ilyen helyen járt. De ennek nem adhattam hangot, mert ugyebár semmi közöm hozzá. Felnőtt ember, azt csinál, amit akar. De azért belül nagyon is fájt. Ha Ő ilyen helyekre szeret és akar járni, akkor én hogy rúghatnék ilyen lányok mellett labdába?!